Miért nem tudunk nemet mondani szakmailag- és hogyan tanljuk meg?

 

 A határok kijelölése a kiégés megelőzésében

„Nem akarok csalódást okozni.”  
„Ha nemet mondok, talán nem kérnek legközelebb.”  
„Ez most még belefér… csak ezt az egyet vállalom el.”

Ismerős mondatok? A szakmai életünkben a nemet mondás nemcsak kommunikációs kihívás, hanem mélyen személyes, identitást érintő kérdés is. Mert amikor nemet mondunk, valójában határt húzunk – és ez sokaknak nehéz. Főleg akkor, ha a segítő szerep, a megfelelés, vagy a „mindig elérhető vagyok” attitűd mélyen beépült a működésünkbe.

Pedig a határok nem elválasztanak, hanem megtartanak.  
A nemet mondás nem elutasítás – hanem önvédelem.  
És a kiégés megelőzése nem akkor kezdődik, amikor már fáradtak vagyunk, hanem akkor, amikor megtanulunk időben megállni.

Miért olyan nehéz nemet mondani szakmai helyzetekben?

•  Mert a szakmai identitásunk gyakran a „hasznosságra” épül.
•  Mert félünk attól, hogy elveszítjük a kapcsolatot, a bizalmat, a lehetőséget.
•  Mert nem tanultuk meg, hogyan lehet nemet mondani úgy, hogy közben kapcsolódva maradjunk.

A nemet mondás nemcsak technika, hanem belső munka.  
Önazonosság, önismeret és a saját működésünk tiszteletben tartása.

Hogyan tanulhatunk meg nemet mondani – úgy, hogy közben ne veszítsünk?

•  Tisztázd a szereped: nem kell mindenre igent mondani, ha az nem a te feladatod.
•  Használj kapcsolódó nemet: „Most nem tudom vállalni, de szívesen ajánlok valakit.”
•  Figyelj a tested jelzéseire: ha feszültséget érzel, az lehet a határjelzés.
•  Gyakorold kis helyzetekben: egy e-mail, egy időpont, egy apró kérés – ezek a tanulás terepei.
•  Tudd, hogy a nemet mondás nem önzés – hanem felelősségvállalás önmagadért.

Erről beszélek részletesen a MásKÉP Podcast egyik epizódjában is

Ha szeretnél mélyebben elgondolkodni azon, hogyan lehet szakmai határokat kijelölni, és miért fontos ez a kiégés megelőzésében, hallgasd meg a MásKÉP Podcast epizódját: 

A szakmai nem – Több mint visszautasítás

Ajtók, amelyeken keresztül beléphetünk önazonos döntésekbe, tiszta szerepekbe, és olyan szakmai működésbe, ahol nem a túlterheltség, hanem a tudatosság irányít.

Tanuljunk meg nemet mondani – hogy igent mondhassunk arra, ami valóban a miénk.