Mit adhat egy tréning?

Tanácsadóként gyakran ülök szemben olyan fiatalokkal, akik nem motiválatlanok — csak nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Nem azért nehéz számukra a pályaválasztás, mert nincs elég információ, hanem mert nincs nyelvük a dilemmáikra. Nincs olyan tér, ahol kimondhatnák, hogy bizonytalanok. És nincs eszközük arra, hogy saját kérdéseket fogalmazzanak meg — mert a rendszer válaszokat vár, nem kérdéseket.

Ezért dolgozom tréningekkel. Mert nem a „helyes irányt” keresem, hanem azt a belső mozgást, ami elindítja a gondolkodást. Mert hiszem, hogy a pályaválasztás nem egyetlen döntés, hanem egy sor olyan kérdés, amelyet jó esetben nem egyedül kell megválaszolni.

A pályaválasztásról sokat beszélünk — mégis keveset értünk belőle. A legtöbb tanács információt kínál: szakmák, képzések, pontszámok, intézmények. De mi történik akkor, ha valaki nem tudja, mit akar? Ha nem a kínálatból nehéz választani, hanem a saját szempontokat nehéz megtalálni?

A pályaválasztási tréning nem azért fontos, mert új adatokat ad. Hanem azért, mert teret ad a gondolkodásnak. Nem előad, nem értékel, nem irányt mutat — hanem kérdez, kipróbáltat, visszajelez. Segít abban, hogy a fiatal ne csak azt kérdezze: „Mi illik hozzám?”, hanem azt is: „Milyen helyzetekben tudok dönteni, képviselni, újragondolni?”

Amit tanácsadóként látok nap mint nap

A legtöbb fiatal, akivel dolgozom, nem passzív. Nem „nem akar semmit”. Egyszerűen nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Nincs nyelve a dilemmáira, nincs tere, ahol kimondhatná, hogy bizonytalan. És nincs eszköze arra, hogy saját kérdéseket fogalmazzon meg — mert a rendszer válaszokat vár, nem kérdéseket.

Ezért tartom fontosnak a tréningműfajt. Mert nem a „jó választ” keresi, hanem a saját gondolkodásmódot. Mert nem azt mondja meg, ki mire való, hanem azt mutatja meg, hogyan lehet döntési helyzeteket felismerni, értelmezni, újragondolni.

A tapasztalati tanulás itt nem játék, hanem eszköz. A csoport nem közönség, hanem tükör. A tréner nem tanácsadó, hanem kérdéskísérő. És a nap végén nem egy válasszal megy haza a résztvevő, hanem egy saját térképpel — amelyen már nem csak útvonalak, hanem irányok is vannak.

Amiért újra és újra visszatérek ehhez a formához

Tanácsadóként, trénerként, szülőként is azt látom: a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az a biztonságos tér a gondolkodásra. Nem a válasz, hanem a lehetőség, hogy a válasz megszülethessen.  
Ezért szervezek tréninget. Ezért készítettem podcastot. Ezért dolgozom újra és újra azon, hogy ne csak információt adjunk, hanem belső mozgást indítsunk el.

A pályaválasztás nem egyetlen döntés, hanem egy sor kérdés, amelyet jó esetben nem egyedül kell megválaszolni. A tréning nem megoldás, hanem lehetőség — arra, hogy a fiatal saját szempontokat, saját nyelvet, saját irányokat találjon.